1. Szervetlen

Hatszöges rendszer, lüktet a dolomit –
szilárd rácsban szemcsés szövet,
tömeget alkot, gy?r?, taposó
lassú anyag, szervetlen er?.

Kavarog a táj, belekiabál,
belekalapál, hogy karikaes?ben lenne
katicabogár, fekete madár,
ide-oda jár, mállik a k? a sötétben.

De kristályrácsban kering az id?.

(Ez a rend odabenn.
Konok, szigorú.
Csilló titkok metszik a formát,
hidegen ragyog a hatalmas éj.)

2. Molekuláris Gépezetek

Szénizotóp, szénizotóp,
süss fel!

Szénizotópmalom karjai járnak
új Nanováros fényeinél,
járnak és járnak és szintetizálnak,
éljen a Haladás, éljen a Fény!

Hidrogénhíd tör a tiszta jöv?be!
El?re, el?re!
Héjakra, gy?r?kre, mezonmez?re!
El?re, el?re!
Hallgatag szénmedence népe,
el?re, mind el?re!

De t?nt id?, te merre bolyongsz az anyagban?
Visszatérsz-e még a nyüzsg? szálakon?
Rétegek, halmazok, iramló pályák,
ez vagyok én, és ez itt az otthonom.

Róka hasa telel?, mélyén folyik az id?,
alvó libalegel?, zúgó libalegel?.
Kádam vizén a hajó, bentr?l szól egy rádió –
éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó.

Róka hasa telel?, felh?n gurul az id?,
halkan rezeg a mez? mélyén valami er?.
Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó.
Lámpás téli kiköt? mélyén molekula n? idebenn.

Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok,
amelyek ezt a mozgást végzik.
Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén
egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul el?
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat.

Fordul a gép!

A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék,
az aktin– és miozinszálak egymásra csúszása idézi el? a mozgást
tulajdonképpen,
és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben
ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba.

Fordul a gép,
Folyik el az élet.

És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobah?mérsékleten, tehát az
élet h?mérsékletén
örökösen felhasadnak a h?mozgás energiája folytán, de csak egy-egy
kötés hasad fel,
tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek
elég jelent?s atomi szint? mozgásokra.
Ennek a következménye az az el?z? ábrán szemléltetett
nyüzsgés, mozgás, amit láttunk.
Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van
szobah?mérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehet?vé azt, hogy a
fehérjék, mint
molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.

3. Köd Utánam

Szárnyal a rengeteg, hajában a hold ül,
fénye az ablakom, takarómon rezdül
a csillagos égbolt, éji kerék jár
körbe a ház fölött, százezer év már
elmúlt és alszom és álmodom egyre,
zakatol a vaskocsi fel a palahegyre.
Át a mez?kön, túl a kaszálón
futnak a felh?k, száll a kabátom
a szélben, ó a szélben.

Andezit dolgozik, zúg a sötétben,
zümmög a széntelep, hunyorog a testben.
Alszom és alszom és álmodom egyre,
futnak a felh?k fenn dideregve.
Futnak a felh?k, szállok a szélben
át az id?kön, mint a mesében,
alszom és alszom és álmodom egyre,
szalma zizeg, pörög, hull a szememre
a holdból, ó a holdból.

4.?rhajók Makón

Zörg? mákházak utcája, régi város,
hajlott tornyaiban szól a szél,
a Sírkert utcában kémények dorombolnak,
a Hársfa utca fái alszanak.

Ha a Kertész utcára indulsz, csak eserny?vel,
a Jég utca mélyén a birsalma, hopp!
Hullik, hullik csak, lekvár lesz éjszakára,
sárga, sárga, sárga, mint a hold.

A Bolygó utcában elvesztem?rhajóval
szép nyolcvanhárom októberén,
pedig a Nagycsillagtól a Hold utca irányába
?rhajóknak világítanak.

4. Piroshátú

(инструментал)

5. Es?lámpás

Kerted, ha lenne, felh?t szeretne,
nyirkos ezüstpor, hull a halk es?.
Erd?d, ha volna, mélyén gurulna
sárgán kerek hold, hullna halk es?.
Esti szobádban álmod, ahány van,
fénylik, ameddig hull a halk es?.
Végig amerre elmész sietve
pöttyös a járda, hull a halk es?.

6. Kabócák, Bodobácsok

És mikor elmúlt a nyár, a piroshátú kisbogarak elindultak mind egy rejtelmes
világba.
Lábuk nyomán elmerült a kert, vele együtt süllyedt a kút, a ház, a sok
málna és a diófa is lassan, és én is akkor süllyedtem ebbe a mély
sárga, lázas?szbe el.

7. ?szi Varázslok

Kel? fények parazsából
lüktet a lélek, lüktet a lélek,
zöld résekben születnek csak
szertehajló messzeségek csendjei.

Átvágtassunk t?nt kerteken,
nincsen b?n, ugye nincsen b?n –
Új ruhában, hosszú sálban
álmodón és nagyszem?n röpüljünk.

Általmenjünk hét tengeren
vad hajók, mi vad hajók,
csatos könyvbe fessünk mindent
úgy legyünk mi varázslók.

És nagy szívekbe kopogtassunk
?szökön, hej?szökön!
Feküdj mellém, halott lányka,
suttogd most, hogy visszajön minden.

8. Fehér Berek

Hol jártál, fekete madárka?
Itt a tél, leesik a hó.
A jég alatt fekszenek a békák,
hátukon barna takaró.

Szívükben három kicsi kamra,
benn halkan forog a salak.
Mély a csönd, fekete madárka,
az erd?ben elbújik a nap.

Énekelj a hallgatag halaknak,
alszanak, elalszanak mind.
Hull a csönd, fekete madárka,
itt a tél, betemet a hó.